8. nap : 2020. 09. 16. – szerda
Valószínűleg szerda van. Már mindenki szunyál én meg nem tudok. Szerintem izgulok a reggeli vizit miatt. Hány óra lehet? Hm ..
Eléggé hajnal van, bár nem tudom, hány óra, lassan kiderül. Fhu, alig látok az álmosságtól. Az ápolók is kezdenek normálisak lenni, bár néha úgy üvöltenek, mintha a katonaságnál lennénk.
Na megtudtam, 5 óra van. Mégse.. csak fél 4. Jó, hogy nem lehet este leolvasni az órát, de tényleg ..
Csomó embert hazaengedtek tegnap, úgyhogy van remény.c Doki azt mondta hamarosan hazamehetek. Jaj, már nagyon várom. Csak az első napon legyünk csak hármasban, olyan jó lenne. Csak beszélgetni Veled. Hiányzol.
Reggel van, mennek a 6-os cigisek, 7-kor pedig reggeli.
Megvolt a reggeli. Sajt, kenyér, ubi, tea. Jó volt.
Betétet szerettem volna kérni a nővérektől, de azt mondták nincs, oldjam meg. Mondom kössz, 2 hete szültem.
Megvolt a vizit, jól sikerült, pénteken mehetek haza elvileg.
Férjemmel is beszélhettem pár percet. Csodálatos volt, így 8 nap után.
A reggeli gyógyszeradagom csökkenteni fogjuk, mert most egész nap csak aludnék. Aludtam is, remélem hamar jön a mai szeretetcsomag.
Hát elmúlt 2 óra és semmi. Pedig nagyon várom a csokit, levelet, CIGIT.
Megjött a csomag Apától! Szuper dolgokat küldött. És a levél.. ahw. Imádom! Alig várom, hogy otthon legyek.
Hamarosan vacsora idő.
Aztán gyógyszer. És alvás.
9. nap : 2020. 09. 17. – csütörtök
- 4:00 – ébredés
- fogmosás, öltözködés
- várjuk a 6-os cigit
- 7: 00 : reggeli
- 8:30: gyógyszerosztás
- 8:50: cigi
- 9:00 : vizit
- 12: 00: ebéd
- 19: 00 : vacsi
- 20:30: gyógyszerosztás
- 21:00: utolsó cigi, alvás
„Bejöttem ide, hogy normálisak között lehessek” /egy másik beteg/
Jó hatással vagyok a betegekre. Vannak itt nálam jóval betegebbek.
- Van egy srác. Akkor hozták be kb. mint engem. Öngyilkossági kísérlet miatt. Féltem tőle, de reggel elkezdtünk beszélgetni, és annyira jobban lett, hogy pár nap és haza mehet.
- Van egy nő, 51 éves. Mellettem fekszik most is. Depressziós. Folyton azt kérdezgeti, hogy hogy jön ő ki ebből. Viszont ének szakos tanár ő is, így esténként és most már nappal is éneklünk. Mosolyogva aludt el és evett is. Nagyon érdekes, nem tudtam, hogy ilyen hatással vagyok az emberekre.
Holnap hazamehetek Nyunyóékhoz! Jaj, annyira hiányoznak. Istenem.
Vizit után mehetek 9-10 óra körül. Anyuval beszélt a doktor úr. Férjem hiányzik a legjobban, úgy meg fogom ölelgetni, hogy kimegy belőle a szusz.
Most van az utolsó estém itt.
Kicsit felbosszantott, hogy a férjem nélkülem képes volt babakocsizni, ráadásul fel se öltöztette a gyereket rendesen. Pfhu.. remélem a lakás még egyben van..
Nyunyó nagyon hiányzik most, remélem hamar kiütnek a gyógyszerek és hamar reggel lesz.
Ezen az utolsó estén nagyon rámtört a félelem attól, hogy hogy fogok érezni a Férjem iránt, ha meglátom. Félek, hogy a bizalom elszállt teljesen. Képes volt az éjszaka közepén behozatni engem a zárt osztályra és itthagyni 9 napig egyedül. Mi volt ez? Miért nem pihenhettem még kicsit otthon? Nem értem.. Meg kell beszélnünk minél hamarabb, nem akarom, hogy emiatt tönkre menjen a kapcsolatunk.
folytatása következik...
Egy bipoláris anya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
