- nap – 2020. 09. 09 – szerda
Éjjel hoztak be a kórházba, mert azt hallucináltam, hogy a férjem kiszáradt. Kijöttek a mentők és engem elvittek, babát pedig otthagyták apával. A mentősöket hidegen hagyta a dolog, meg sem vizsgálták a férjem. Pedig akkor megnyugodtam volna. A pszichiáteremmel beszélt aztán, aki azt tanácsolta menjünk a kórházba.
Hát összepakoltam pár cuccot és elindultunk. Amikor megérkeztünk egy hölgy felvette az adataimat, kicsit megvizsgált. Egy rezidens pszichiáter vett ekkor át. Sok dologról beszéltünk, de láttam rajta, hogy nagyon nem érdekli az eset. Ekkor felajánlotta, hogy itt alhatok, ha szeretnék.
Mondtam, hogy oké, mert már nagyon álmos voltam.
Ekkor közölte, hogy a zárt osztályon kell aludnom, telefont elveszik tőlem.
Nagyon megijedtem. Könyörögnöm kellett, hogy valami ennivalót adjanak, meg egy betétet, hisz egy hete szültem.
Ja igen, a legszebb az volt, mikor a portás néni kérdezte, miért hoztak be, mondtam, hogy bipoláris vagyok, erre ő: "Minek hagyják szülni az ilyet?"
Eléggé felháborító volt, de nem szóltam semmit, féltem nagyon, hogy mi lesz. Ezután kaptam egy ágyat, hogy aludjak. Nyugodtan.. a zárt osztályon..
Eljött a reggel, a vizitre keltem, úgy éreztem, jól sikerült.
- nap: 2020. 09. 10 – csütörtök
Elkezdtem barátkozni a lakókkal, bár itt még mániás voltam, azért tudtam rajtuk segíteni, pár kedves szóval.
A szobában volt ekkor: Mónika, Zétény, én és a 4.-re nem emlékszem, a nevére.
Amint kaptam gyógyszert, jobban lettem. Hihetetlen, hogy mennyire hiányzott. Csak azt sajnálom, hogy így nem szoptathatok. Remélem a tápszer is elég lesz a kis mohómnak.
- nap: 2020. 09. 11 – péntek
Hál Istennek úgy alszom, mint a bunda. Nem tudna senki felébreszteni. Jaj, nagyon remélem, hogy hamar hazamehetek. Annyira hiányzik a kis családom.
- nap 2020. 09. 12 – szombat
- nap 2020. 09. 13 – vasárnap
Azt mondta a szakpszichiáter, hogy lehet, hogy még egész héten maradnom kell. Amúgy nem rossz itt, pihenhetek egész nap. Csak annyira hiányzik a férjem és a baba, hogy az nem igaz.
folytatása következik...
Egy bipoláris anya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
